Andy Jacobs

Sziia szép fiú! Kinézeted alapján, egyből elfogadnálak, de sajnos az a kötelességem, hogy a karakterlapodat nézzem át. Hát ilyen jóképű boszival még nem találkoztam, remélem egyszer összefutunk. Szóval csakis annyit tudok hozzáfűzni: ELFOGADVA!

Név: Andy Jacobs

Faj: boszorkány

Születési dátum: 1991. április 7.

Kor: 20

Nem: Férfi

Foglalkozás: Hivatásos varázsló

A karakter tulajdonságai: Igen szívós. Ha kell, nem kíméli a vámpírt. Hűséges és bátor. Nem fél szembe szállni más lényekkel se. Megtesz minden tőle telhetőt. Aranyos, kedves és barátságos is tud lenni. Megvédi azokat, akiket szeret.

Kinézet: Mogyoróbarna. Szökés barnás haj. 180csm magas. Kicsit kidolgozott felsőtest.

A karakter arca: Alex Pettyfer



Előtörténet: Egy átlagos családban születtem. Szüleim tudták, hogy különleges gyerek vagyok. Hisz minden igaz ők boszorkányok voltak így tudták, hogy én bennem is öröklődött ez a képesség. Már kicsi koromban elmondták nekem többször is, hogy mi vagyok ne, hogy később gondok legyenek belőle. Ebben az időkben elfogadtam, hogy boszorkány vagyok, vagyis varázsló. Sokat gyakoroltak velem. De 5 éves koromban valamiért már nem foglalkoztak velem és a mai napig se tudom ennek az okát. Később 7 éves koromba már elmehettem otthonról így elsőnek az erdőbe mentem, hogy gyakorolhassam a varázslást. Teljes szívemből szerettem varázsolni és tudtam, hogy sose fogom megunni. Egy nap az erdőben épp gyakoroltam mikor hangokat kezdtem hallani a közelben. Anyám sokat mesélt még a más fajta lényekről is nekem és az a szerencse, hogy hangokból már meg tudom különböztetni, hogy éppenséggel melyik fajjal fogok talán találkozni. ÉS tudtam, hogy azon a napon épp egy vámpír lesz a vendégem. Tudom mi a gyengéje vagyis, hogy melyik varázslatot kell alkalmaznom. Elkezdtem magamba a varázslatot és a vámpír abba hagyta a rohangálást és a földre térdelt és könyörgött, hogy hagyjam abba. Természetesen abba hagytam és rájöttem, hogy felesleges volt addig bántanom, míg meg nem támadt volna. Oda mentem hozzá és bocsánatot kértem. Végül a vámpír bemutatkozott nekem. Ő nem más volt, mint Katherine Pierce. Tudta, hogy egy különleges és erős varázsló gyerek vagyok már most ilyen fiatalom gondolhatta volna, hogy milyen leszek, ha nagyobb leszek. Ezért itt maradt velem, míg 10 éves nem lettem és mindennap gyakorolt velem. Tudtam, hogy igen sokszor makacs és gonosz ő, de megszerettem. Egy nap közölte velem, hogy most már tovább kell állnia és itt kell, hogy hagyjon. Akkor igen csak elkeseredtem, de nem hátráltam. Letérdeltem elé és hűséget esküdtem neki. Így szólt az esküm: ~ Jó tanárom voltál, míg itt voltál velem és tudom, hogy örökre is az maradsz. És ezennel örök esküt fogadok meg neked. Ameddig csak élek addig nem számít semmi más, de az életedet minden áron megvédem. Más néven vedd úgy, hogy örökre a varázslód maradok és védelek. Addig, míg újra nem találkozunk, még keményebben gyakorlok, hogy még jobb legyek és erősebb. ~ Végül befejeztem a fogadalmamat. Boldog voltam, hogy őt szolgálhatom, hisz azért sokat köszönhetek neki is. Katherine örült is, hogy én lettem a kis testőre, de nem sokáig leszek kicsi. Végül eljött az a pillanat mikor elbúcsúzott és elhagyott. 10 Éven keresztül csak gyakoroltam és gyakoroltam. Egyszer megkértek Apámat, hogy valahogy mérjük össze erőnket és meg is lett az eredmény. Mind a két személynél erősebb voltam a családban. Eljött az idő, hogy felkeressem a mesteremet ki kis ideig foglalkozott velem, de az is hasznos volt. Egy varázslatot alkalmaztam és egyből tudtam, hogy Mystis Falls-ban van. Az volt az első utam, hogy felkeressem és szolgálhassam. Bár kivételt is tudok tenni és nem csak őt szolgálhatom, de az ki kell érdemelni nálam.